Interkulturális konfliktusok
Az eltérő
kulturális kódokból vezethetők le a globalizált világban egyre gyakrabban
reflektorfénybe kerülő interkulturális konfliktusok.
Ezek alapjai
a párhuzamos értékrendszerek normáinak ütközése, ahol normaszegő saját
normáinak betartásával más értékrendszer normáit sérti.
A kulturális
konfliktusok lehetnek, külső kulturális kódok összeütközései, vagy az
egyén pszichikumában jelentkező belső mentális konfliktusok.
„A kultúrák
konfliktusai elkerülhetetlenek, ha az egyik kulturális, vagy szubkulturális
térség normái átkerülnek egy másikba, vagy kapcsolatba kerülnek egy másikéval” (Sellin,
2001, p. 72)
Kulturális
konfliktusok keletkezhetnek:
· Ha
szomszédos kulturális térség határán -Civilizációs konfliktusok klasszikus
elmélete (Huntington, 2008),
· Ha
az egyik kulturális térség törvényeit kiterjesztik egy másikra (Geertz,
(1994)) - ilyen volt a gyarmatosítás
· Ha
az egyik kulturális csoport tagjai tömegesen áttelepülnek egy másikba
(tömeges migráció)
Sellin felhívja a figyelmet egy negyedik
konfliktusforrásra, mely a globalizációs folyamatok tömegkommunikációs
eszközeinek fejlődésével, valódi fizikai érintkezés nélkül, információtöredékek
alapján alakíthat ki konfliktusokat kulturális csoportok között, a közvetlen,
vagy valódi információ hiányában.
„A kulturális konfliktusok természetesen kinövései a
társadalmi differenciálódás folyamatainak (is), amelyek a társadalmi
csoportosulások végtelenségét eredményezik, és amelyek mindegyikének megvannak
a maga meghatározásai az élethelyzetekre, a maga értelmezései a társas
viszonyokra a maga tudatlansága, vagy félreértése más csoportok értékeivel
kapcsolatban.” (Sellin,
2001, p. 74)
Kulturális konfliktusok ezáltal nemcsak interkulturális
térben keletkezhetnek, hanem magának a társadalmi differenciálódásnak is
lehetnek eredményei. A modernitásban megjelenő társadalmi komplexitás már önmagában
eredményezheti őket. Ezek az ellentétek a szubkulturális csoportközi
összeütközéseket hozhatják, amelynek a tágabb kulturális közege azonban egy
adott kulturális kódot hordoz. A pluralista társadalom ezek kezelésére
viszonylag hatékony technikát fejlesztett ki, mert a konfliktusfeloldáshoz
eleve jelen volt a "értékminimum", amit a
pluralizmus megfogalmazott, "a sokféleség, mint alapvető érték"
elemeiben. Ez a pluralista demokrácia alapvető eleme, ebből nőtt ki a
tolerancia elmélet.
A pluralista demokrácia az alapvetően saját civilizációs
térben felmerülő szubkulturális konfliktusokat ezáltal viszonylag sikeresen
kezelte.
Igazi kihívás akkor érte, amikor "valódi
interkulturális konfliktusokkal" kellett szembenézzen, vagyis olyan
alternatív kulturális kódokkal, melyek nem osztották alapvető értékeit, nem
osztoztak az "értékminimumban".
A kihívás nem csak
kívülről érkezett ,hanem a külső kihívás életre hívta a toleranciát és
pluralizmust tagadó új belső értékrendet, mely megkérdőjelezte a
pluralizmus alapvető értékét, a sokféleséget, és új társadalmi igényt generált
a domináns társadalom értékeinek újra fogalmazására. Egy olyan értékrendszer
felállításának igényét fogalmazta meg, mely már önmagában tagadja a
pluralizmust, és egy adott társadalmi értékrendszer dominanciáját tekinti az
értékhierarchia legmagasabb szintjének. Ez bizonyos értelemben
visszarendeződést jelent a rigid társadalmak irányába, ahol korlátozott a
társadalmi mobilitás, nincsek választható értékpreferenciák. Rendkívül sok
vonásában hasonlít ahhoz a tradicionális társadalmi szerkezethez, ami a
folyamat kezdetén, mint "külső alternatív kulturális kód" a kezdeti
kihívást generálta. A pluralista demokrácia értékrendjének összeomlásával,
és az azt felváltó domináns társadalom értékrendszerével pont a kihívást generáló
idegen kulturális kód mintázatai valósulnak meg: rigid társadalom, zárt
társadalmi szerkezet, alternatív értékválasztás hiánya- és végső soron a
pluralizmus interkulturális kihívásokkal szembeni legerősebb fegyvere, az
akkulturalizációs folyamat sikerének integrációs kulcsa szenved hiányt.
Az akkulturalizáció
és az integráció folyamatait tekintve ez a lehető legkevésbé hatékony,
kontraproduktív társadalmi válasz.
Ezen gondolat
kifejtésénél ki kell térni a társadalmi értékváltás, és fázisváltások körüli
nem csekély rizikóra, mely sikeres eredőként képes innovációt, és fejlődést
generálni, az átmenet kudarcai pedig kataklizmához vezetnek.
A differenciálódás magas fokát sikeresen elérő
társadalmak, - mivel saját folyamataikban is számos alkalommal találkoznak
kulturális konfliktusokkal- , jó eséllyel sikeresebben reagálnak, és jobban
kezelik az interkulturális térből érkező új típusú konfliktusokat. Vagyis a
körükben az akkulturalizáció folyamata gyorsabban és hatékonyabban tud végbe
menni, mint az egyébként homogén, és a saját közegében létrejövő belső
kulturális konfliktusokra is mereven és válaszképtelenséggel reagáló
társadalmak.
A alapjaiban pluralizmusra épülő társadalmak hatékonyabban kezelik az
interkulturális pluralizmus új típusú konfliktusait is.
A pszichológia elsősorban belső konfliktusként tekint az
interkulturális konfliktusokra (Allport,
1931) (Wirth,
1931) , és hozzáteszik: „ hogy a konfliktust
csakis akkor tarthatjuk tényezőnek a bűnözésben, ha az egyén úgy érzi, vagy úgy
cselekszik, mintha az jelen lett volna” (Wirth,
1931)
Ebben az érvrendszerben a kulturális konfliktus
alapvetően mentális konfliktus. Szociológiai értelemben
ez a személyiség részévé vált, ellentmondásos magatartási normák
ütközése.
Abban az esetben viszont nem beszélhetünk mentális
konfliktusról, amikor egy adott kultúra normái szerint cselekvő személy egy
másik kultúra normáit megsértve deviáns tettet hajt végre, és saját kulturális
kódjainak normáit követve normalizálja a deviáns tettet.
Ez kétségtelenül interkulturális konfliktus de hiányzik
belőle a mentális elem. Hiszen a tettet végrehajtó személy nem tekinti tettét
normasértőnek, még akkor sem feltétlenül, ha tudja, hogy a másik kultúra
normáit ezzel megsérti. Ebben az esetben a neutralizációs módszerek
valamelyikével találkozunk. Bár tudatában van a normaszegésnek, de tettét
egy számára magasabb rendű értékrenddel igazolja. Ilyenek a
terrorcselekmények, becsületgyilkosságok, de ilyenek voltak a régi gyarmati
törvénykezés civilizáció-missziós eszközei- vagy sok esetben a legjobb szándékú
emberjogi NGO-k fejlődő országbeli akciói is, mint fellépés a női
körülmetélés ellen, nők jogainak, taníttatásának védelme. Ezek a
jelenségek azzal magyarázhatók, amikor az uralkodó többségi társadalmi
norma kerekedik felül.
Az interkulturális konfliktusok két fajtája különíthető
el:
- Belső
mentális konfliktust azon személyek tapasztalnak, akik magatartási
normáikat konfliktusban álló normákkal rendelkező csoportok változatosságából
alakítják ki
- Külső,
kulturális kódok közötti konfliktussal, olyan
személyek találkoznak, akik olyan csoportból származó normákkal rendelkeznek,
amelyek kódja konfliktusban áll azzal a csoportéval, amely az ő magatartását
megítéli
A külső kulturális konfliktusban sérülnek a normák,
„mert az egyik kulturális csoport, vagy térség normáit magukba szívó személyek
áttelepülnek egy másikba, és az ilyen konfliktus addig fog folytatódni,
míg az akkulturalizációs folyamat be nem teljesedik….” (Sellin,
2001, p. 75)
Az
akkulturalizációs folyamat révén a külső, azaz kulturális kódok
konfliktusa belső mentális konfliktussá válik.
Az alapvetően pluralista társadalmak a kulturális
konfliktus belső mentális konfliktusait a rigid társadalmaknál hatékonyabban
tudják kezelni.
A rigid társadalmakban első reakcióként a mimikri, majd
elfojtás jelenik meg. Ezek a folyamatok pedig robbanás szintjén törhetnek fel,
ahogy gyengül a külső normakontroll, avagy megváltozik a társadalmi dominancia
szintje.
A sikeres integráció kulcsa lehet az interkulturális
konfliktusok sikeres feloldására kidolgozott módszerek, melyek első lépésben a
külső kulturális konfliktust az akkulturalizációs folyamat révén elsőként belső
mentális konfliktussá finomítják, majd az integrációs folyamat lépcsőin
keresztül lassan feloldják. Ezen folyamat sikere révén például a
becsületgyilkosság egyszerűen nem történik meg, mert már nem merül fel ezen
értékek konfliktusa. Ennek sikerének hátteréül alkalmasabb egy integrációra nyitott domináns társadalom,
mely saját értékeinek átadásában éppen nyitottsága miatt sokkal dominánsabb.
Részlet: Wollner Márta
ELTE TáTK, interdisziplinaris Phd
Deviancia Szociológai
